Hazám
Drága Hazám! Nagy-Magyarország,
Sorsod mostoha, kígyók taposták,
Népedtől elvették, nincsen szabadság,
Földed rabolták, s kincsed fosztották.
Nagyjaid nevéről lehull az ékezet,
Ködbe vész nemzeted viharvert szelleme,
Bujdosó magyarnak útja halálba vezet,
Népem, mentsen meg a Magyarok Istene.
Drága Hazám! Kárpátok oltárán,
Verecke kapuján jött Árpád népe,
Hogy hont foglaljon a Duna-Tisza vidéken,
Legyen otthona, s legyen örök béke.
De nem adta az ég a magyar népnek,
Viharként zúdult verejtéke,
Vérkönny-áriát hullajt földjének,
Népem, mentsen meg a Magyarok Istene.
|