Egy festmény előtt
Egy festmény előtt álltunk,
s szárnyra kapott bennünk a képzelet.
Találgatni kezdtük, hogy az a „Másik”...
a szívében vajon mit rejteget?
Ábrándos tekintetű nő sétált a parton,
napernyőjét a feje fölé tartva.
Megilletődve csodáltuk őt,
ki nekünk már csak az illúziókat hagyta.
|