Engedj el
2011. április 11., 10:36
Engedj el, s majd megértesz
Elmegyek, mert nem birom,
Mi néked esztelen játék,
Nekem fájó látomásom.
Te lettél a végtelenség.
Földi gyönyör, örök mámor,
Szépséges szép, álnok, gyáva,
Hazug, hűtlen, gyönyörű,
Rám mért találtál?...
Adnék neked csöndet, szépet,
Halk, gyönyörű dalokat
tiszta , fénylő kis zenéket,
De nem találom húrodat
Adod nekem tüzes szádat,
forró ágyékod, szép kezed,
Szemed buja pillantását,
Apró, sötét fényeket...
Mondod, hogy imádlak,
S én koldulom szerelmedet.
Engedj el...
Minden ízemben kívánlak,
senkit így, én még soha...
félek immár önmagamtó,
E kábulat mibe hajszol?
Engedj el!
Ha elmegyek, tán fáj egy percig,
Vigasz egy perc alatt találsz,
Mi voltam és? Egy epizód,
A sok kaland után...
Engedj el...
De csitt! Egy percig engedd
Búcsúzni két kezem,
Megmarad bennem
minden rezdülésed,
Bőröd, hajad,szíved.
Megyek...
|