Jelen vagyok
Engem hív csókra termett szád,
S én örömmel megyek Hozzád,
Vérvörös hajzuhatagodba túrva
Ölellek át édes csókjaidba fúlva.
Pokol tüzekén t ég a szenvedély :
Egyformán éget el a nap és az éj !
Egybeolvad minden, az új és a régi,
Csókunk és testünk, a földi, az égi !
Lehajtom fejem, de nem bánatomban :
Jelen vagyok a szívdobbanásodban !
Minden gyengéd érintésedben,
Érzékien forró ölelésedben;
Feltüzelő, édes csókjaidban,
Zabolátlan mámorodban !
Egymásba folyva,
Egymást csókolva,
Őrülten hódolva,
A csúcsig korbácsolva
Omlunk mi egymásba :
Egymás ölébe, karjába !
|