Dúdoló
2011. március 25., 17:15


Dúdolom csendben, dalolom Néked, hangom lágyan ölel körül, suttogom
halkan, kérlek, hogy érezd, bűvölöm lelked, kérlek örülj! Feledj el
mindent, hallgasd a csendet, hunyd le a szemed, tárd ki a lelked!
Engedd,hogy elűzzem Tőled a kételyt, engedd, hogy mindent odadjak
Néked,Engedd, hogy én legyek, ki felébreszt Téged, engedd, hogy űzzem a
félelmedet! Remegve figyelem arcod. Tekinteted fénytelen. Bennem a rettegő
remény reménytelen. Mint parti fűz a szélben, suttog az időtlen félelem
bennem....Játszani kell...Hidd, hogy értelek, hidd, hogy értesz, hidd, hogy
egészen szabadon élhetsz, hidd, hogy nem ébred bennem a vágy, hidd, hogy
játszhatjuk bátran tovább!....el kell viselni...........Szép vagy. Tündöklő
közeledben minden varázsodat ragyogja, s míg ajkam esztelen szavaimat
dadogja, Te döbbenten állsz. Érted már? Nékem régen nem játék, hát menj el!
- mire vársz? Én csak dúdolom csendben, dalalom Néked, hangom lágyan ölel
körül, suttogom halkan, kérlek, hogy érezd, bűvölöm lelked, kérlek örülj!
Fogadj el mindent, hallgasd a csendet, hunyd le a szemed, tárd ki a lelked,
engedd, hogyelűzzem Tőled a kételyt, engedd, hogy mindent odadjak Néked,
engedd, hogy én legyek ki felébreszt Téged! Engedd, hogy tűnjön a félelem!