Nemlegesen

Nem kérek-, nem ígérek,

Nem várok-, nem megyek,

Nem alázkodom-, nem bírálok,

Nem tartóztatok- nem maradok…

...

Ha kérek, ígérnek,

Ha várok, se jönnek,

S ha megalázkodom

Megöl az uralom,

Ha a pofonokat megvárom,

Magam megadom.

Kérnek-, nem ígérek,

Várnak- nem megyek,

Alázkodnának-, nem uralok,

Tartóztatnának-, nem maradok.

Címtelenűl

Simogasd a reggelt egyetlen gondolattal,

Örülj neki, hogy megérkezett,

Pilláid mögül, a nappal,

Válts csábos tekintetet.

...

Mosd meg arcod-békéd patakjában,

Öltsd magadra fényből szőtt ruhád,

Lábaidra könnyed léptet húzzál,

Nyomaid után ne jajgasson a világ.

Egyik kezed mindig nyitva legyen,

Így fogadjon minden feléd érkezőt,

A másikkal láthatatlanul, szerényen

Vigasztald meg a könnyezőt.

Felismerés

Elvesztem magamban, és csak nézem,

Ahogyan a könnyek áztatta vidéken…

Vagyok, aki vagyok, olyan, amilyen…

ÉLEK és ez nem véletlen.

Egy tudathasadásos állapotban,

Talán, kissé megvilágosodtam…

Örökkévaló ábrándozás…

Szárnyaszegett szárnyalás.

Mezítelenre vetkőztetem magam,

És az álcák nélküli pillanatban,

Szembesülök azzal a lénnyel

Ki barátom és legádázabb ellenségem.

Egy világmindenség

Létezel, és ez épp elég,

Hisz TE magad vagy egy világmindenség,

TE magad vagy a fény,

...

S a sötétség is TE vagy,

Remény, vagy kilátástalanság?

Csak TE választhatsz!

TE magad vagy a derű,

S a szomorúság is TE vagy,

Boldogság, vagy boldogtalanság?

Csak TE választhatsz!

TE magad vagy az ég,

S a hold, a nap, a csillagok,

Felhő vagy és önmagadból hulló záporok,

Értelem vagy és önmagadból érzelem,

Erő vagy és önmagadból félelem,

Küzdelem vagy, majd győzelem, vagy vereség,

Felnőtt vagy, ki önmagában dédelgeti gyermekét,

Tűz vagy, amely folyóként önmagát eloltja,

Kérdés vagy és benne önmagad válasza.

TE magad vagy a láb,

S a lépés is hozzá TE vagy,

Milyen utakon jársz?

Csak TE választhatsz!

TE magad vagy az idő,

És az időtlenség is TE vagy,

Építesz vagy rombolsz?

Csak TE választhatsz!

Tükörkép

   Rövid az élet akár az éjjel,

   Néhány szép óra és vége szakad,

   Teli vágyakkal, romlással és széppel,

...

   Melyek után már semmi sem marad.

   Hasad a hajnal akár a szív,

   S vér tódul a fájdalomba,

   Az elmúlás egyre csak hív,

   Taszít az idő a sírhalomba.

   Cseppen az eső akár a könny,

   A száj szegletében bánat ül,

   A gyötrelem egy s egy a közöny,

   Amint a szerelem s a test kihűl.

   Lehull a csillag akár a lepel

  A hazugságok titkairól,

  S amint az áltatás mezítelen

  Lemond az ember álmairól.

  Rövid az élet akár a nappal,

  Néhány szép óra és vége szakad,

  De előtte még önelégült mosollyal

  Nézd meg torz tükrében önmagad.

Szüleimről

Gondolat Mamijóról

Minden ölelése még ma is menedék,

Lágyan csengő hangja tompítja a világ zaját,

Még most is csókot lehel már redőző homlokomra

...

Az Édesanyám.

Gondolat Édesapáról

Fejem kicsit megpihen mellkasán,

Szíve átveszi szívem ritmusát,

Szemeiben minden gondolat

Ma is vigyázza életutamat,

Karjaival védőburkot von reám,

Az Édesapám.

Ismét csak néhány sor...

Adj erőt. Hitüket erősítsd, kérlek ÉG vigyázz rájuk!

Lelkek sebzett szárnyakkal befogadást kérnek tőled,

Oltalmad reményt ad nekik...

Nyisd meg kapuid !

Érzelem füzér

Mint gyöngyöző harmat

Középkorom hajnalán,

Úgy cseppentél némán

Lelkem kemény földjére.

Lassan, gyöngyszemenként,

Felbecsülhetetlen fűzért

Tettél nyakamba

Mozdulatlan áhítattal.

Te, anya szülte természet,

Így általad egy újabb kereszt

A hatalmason, mit cipelek,...

El nem cserélném rovátkád,

Sem a terheket.

Egy új Nap sugarai

Felszárítottak gyöngyszemekként.

Elmentél, örökre láthatatlan,

Majd halk szusszanással koppan

Füzéred minden darabja,

Tovagurul, akár középkorom hajnala.

Csillagvers

Odafentről csillag érkezett,

Csodálatos szerencse, hogy épp mellém esett,

Beragyogja lelkem, káprázatos élmény!

Ámulva nézem, amint széttárja égi köntösét,

Majd rám terítve, átölelve osztja meg velem

...

Földi létében csillagfényét.

Tusa 

Hallgasd hangját a csöndnek,

               Félelemtől feldúltan sír,

És fáj nagyon, mert érzem-

               Húsomba hasít.

...

Nézd lángját az égnek,

              Hangosan ropognak a lég részei,

És fáj nagyon, mert érzem-

             Bőrömet égeti.

Érintsd haldokló testét a FÖLDNEK,

            Míg járhatsz rajta néhány pillanat,

TE nem érzed? ... KÉSŐ!-

           Mert halk szusszanással szétporlad.

Szobor

Az út menti fák alatt

Egy padon ül, úgy tűnik vár,

Szelíd szellő, márványos fürtjein,

Súlytalan táncot jár.

Mellig nyitott ingéről

...

Hiányzik pár gomb,

Madarak piszkították

A térdig feltűrt nadrágot

A pad támláján lóg

Bal keze hanyagul,

Jobb keze ölében,

Reá száraz levél hull.

Megbújva a szemüveg mögé,

Pilláit lehunyja álmodón,

Az út menti fák alatt

Így vár örökké egy padon.

Lélek színeinek sorai

Gondolatfonálból mondatokat sző a toll,

Egymás alatt a lélek színeinek sorai,

A csend egészének alkotó részei,

Ritmikus dobbanás és harmonikus aritmia.

...

Nézz a szem, de látja-e vajon,

Az érzelmek szeszélyes változását,

A finoman ívelt betűk mögött,

Hallgatásnak mondanivalóját?

Súlyos szavak a súlytalan elmúlásban,

Egymás alatt a lélek színeinek sorai,

Felfedik egy-egy ritka pillanatban-

- Valamit akarnak mondani!

ELMENTEK

Elmentek, de maradtak bennünk

Hűséggel, örökké szeretve,

A távolból is mosolyogva,

Csendben, mozdulatlan cselekedve,

Mert itt voltak és mindazt adták,

...

Amit csak ŐK adhattak,

Akikként elmentek tőlünk,

Számunkra, azok maradtak.

Megbocsátás, tisztesség és

Áldás láthatatlan köntösében,

Gyertyalángban megtisztított

Lelkünk rezgésében,

Együtt vagyunk mindörökké

Minden emlékünkben.

Csak pár sor

Hogyan segíthetsz azon, akiről tudod, hogy szenved?

Álarc mögé bújva vívja belső harcát...

Nem köt hozzá semmi...CSAK EGY EMBER,

...

...Ám épp ez az, ami megnyitja a lelked.

Látod, amint könnyeit rejti szép szavak mögé,

Érzed szívének fájdalmas sebeit,

S TE hallgatsz...CSAK  biztató gondolatokat küldesz felé.

ANYA

                                    1.

Már méhében egy érzés oly lágyan ölelt át

Mint a ragyogó égkékjét a fák,

Úgy hallgattad szívének minden ritmusát,

...

Mint a világ egyetlen igaz dalát.

Már az első pillanatban olyan volt érintése,

Mint az ismerős burok melegsége,

Úgy ringatott puha karjaival,

Mint ébredező testet a hajnal.

Már olyan volt első tekintete,

Mint a világ legragyogóbb ékköve,

Úgy sugárzott, oly szép savakkal szólt hozzád,

Soha többé, így nem szólt senki más.

                                       2.

Első lépteid aggodalommal leste,

Felsírásaidra kedvedet kereste,

Felragyogott arca első szavaidra,

Mosoly volt a válasz mosolyodra.

Veled sírt, amikor beteg voltál,

Veled írt, amikor írni tanultál,

Veled volt, amikor sérelem ért,

Amikor féltél veled félt.

Az első nagy szerelmet átélte veled,

Majd mindet, mely ezután következett,

Búslakodott veled, veled nevetett,

Akkor is, ha nem lehetett mindig melletted.

Kudarcaidat nehezen vészelte át,

Lelkiismeret furdalása volt, folyton hibáztatta önmagát,

Hol ronthatta el, vajon mit nem adott át,

Hogy keményebben elviseld- nem fenékig tejfel a világ?

Kifogyhatatlan jó tanácsai néha terhesek voltak.

Pedig emberi méltóságról, igazságról, szeretetről szóltak,

Arról is, hogy az emberek nem egyformák,

Mindenki egymaga színezi létének gyöngysorát.

Egyformán hatni mindenki érzelmi világára nem lehet,

Mindenki értelmi szintjének megfelelni nem lehet,

Elfogadtatni mindenkivel azt, hogy vagy nem lehet,

Ő is tudja, hogy nem vagy tökéletes...DE ÍGY SZERET !