Magánébresztő
Én vagyok, ki kelt,egyetlen igaz barátod,
hozzád szólok, hisz épp elég aggályod,
hogy lesből támad rád saját galádod
nézd: ott tapossa, azon fény-határod.
Remegj csak, de ne törjél meg,
hiszen tudod, ki áll ott a sötétbe
ki merengve hívogat tüskésnek hitt ölébe
látod: ott vár, leszállt a bokrok tövébe.
Ne akard megnézni őt közelebbről,
ki tántorog feléd kitartón és esendőn,
mert te elfeletted és most gyenge, sőt
kimerült látta rajtad: elme, dőlt.
Megijednél, tudom, de hallgass ránk
ne félj a sötéttől mit a feledés aggat ránk
Bízz, és mosolyod örömmel ragaszd ránk
miközben a szeretet világa rügyet fakaszt ránk.
Gyere kicsi nyár
szeretnélek átölelni már
érezni sugallatod hajam közt
Játszótéren
(2010. 12.14.)
Fáradt vagyok, nehéz bármit is leírnom
Nem mintha
lenne,
de dúl bennem a játék néma
kedve.
Csak egy dolog jár a babuci
fejemben
Hogy:Legyek végre önmagam pici
lelkemben
Érzem már a kaput
Is elhagytam pár
Lépésre,
De van kismillió dolog mi még visszahúzhat a küszöb
Szélére.
Látom. Érzem át
Amit más gyerekek élnek át
És eközben egyre inkább
Élvezem hogy velük együtt lökhetem a hintát.
Mert az élet, mint játszótér
Talán a legjobb hasonlat
Hogy a változatos élet
zsákodba mi mindent pakolhat.
Nem kell azzal foglalkoznod
Batyudba mit dob bele
elsőnek
Mert előbb-utóbb úgy is
Mindannyian sorba
Rendeződnek
Felállítani köztük a rangsort
Majd csak te akarod
S az érzéseid váltogatva
Édes kislányt szül majd benned a
haragod
Otthagyom neked
Ó, Jaj. Otthagytam valamit melletted
ilyenkor kiszakítaná gyenge lelkem
mégis itt van nálam csaknem egyben
az mit félek átadni neked, kedvesen
"Félek". Érdekes pedig szeretlek
nincs más amit jobban keresek
magamban mikor melletted ülök
bezavar máris és a félszben csücsülök
Arcom beragad, csökönyösen remeg,
mintha nem tudná ki vagy Te Nekem
talán a tudat lenne engedelmesb
és hagyná magam viselnem Veled.
Még előfordul, hogy veled tart a kedvem
aztán itthon látom csak meg helyben
hogy előjönnek az otthagyott érzések,
mert maradtak bennem sok kérdések.
Küzdök ezzel és Te segítesz
hiszen tudjuk, hogy meg lesz
kedvességed akkor erőt ad szívemnek
és az otthagyatlan szavak többé már nincsenek.
|