Búcsú...
2011. március 1., 15:37

Kapaszkodnék,tartanálak,két karomba bezárnálak,

Szép szemedre csókot adnék,két karodba belehalnék.

Itt vagyok még neked játszom,noha elmúlt már az álom,

Forró tested másra vágyik,de én ölellek a halálig.

Amikor rég nem leszek már,minden amit másnak adtál,

elmúlik majd, s te sírsz utánam, álmaidban, vágyaidban

megtalállak...


El sem hitted, pedig mondtam,szerettelek a pokolban,

Neked játék, nekem minden, hogy elmúlhat?Alig hittem.

Minden hitem neked adtam, hittem minden pillanatban.

Rám szakadt most minden átok,Halál! Útra készen állok!

Érted mindent feláldoztam, s itt a végső pillanatban,

Mi maradt még nekem drága, mit nem viszek a halálba?

Szeretném, ha elfogadnád, tettem okát nem kutatnád,

Mivel vinnem úgysem lehet,rád hagyom a szerelmemet...




Fantáziák
2011. február 11., 15:13

Hatalmas kráterek között járok, tán nem is a földön...Sötét az éj,
rózsaszín csillagok ragyognak az irracionális világra...A magány üvegbúrája
jégfalként szikrázik felettem...Hiányzol. Csetlek, botlok a kráterek
között, és gyűlölöm a rózsaszín csillagokat...

 Te figyelj! szólt a Bolond, az
élet girbe-gurba ösvényén egyszer elvesztettem valamit. Régi volt, ócska és
haszontalan... Mi volt az?kérdé a Bölcs. Már nem tudom felelte a bolond,
csak azt tudom, keresem amíg élek.Ne tedd szólt a Bölcs, azt már soha nem
fogod megtalálni...

Csak
egy napi járóföldre van a boldogság, onnan jövök! dicsekedett a Vándor.Te
bolond, mégis eljöttél onnét? csodálkozott a Fogadós. Hogyne, hiszen ha
maradok megszokom, így viszont történjék bármi, mindig tudom, hogy csak egy
napi járóföldre van...

Visszafordulok, mondta az Őrült. Újra élem a múltat, megfordítom az
Időt...A jelen kegyetlen, a jövő bizonytalan...A múlt biztos, mint az
örökkévalóság...Aztán csak a dörrenés hallatszott, ahogy magára csukta az
ajtót...Várj! kiáltott a Társ, de csak a vízhang válaszolt: valóság, valós,
való...


Apró kérés, a mindenért...
 2011. február 11., 15:12

Egy napon, mikor enyhület lesz a szívedben, játszd el, hogy szeretsz...
Nézz és hazudj!Ringass el szavaiddal, simogass, hallgass, csak ölelj!
Játszd el, hogy mindent tudsz és értesz, játszd el, hogy mi lenne
ha...játszd el, hogy erős vagy, hogy óvsz és védesz! Taníts szeretni, hinni
és remélni!játszd el az álmom, azután menj el...Én hunyt szemmel várom a
hajnalt és nem akarok felébredni/örök álmomból/! egyetlen percig elhiszem,
hogy élek, azután meghalok.../már meghalhatok/!Ne félj!Nem leszel hűtlen
senkihez, hozzám az lehetsz...Hisz csak érted éltem, nem Veled. Egy napon,
mikor enyhület lesz a szívedben tanulj szeretni! Nézz és hazudj!


Esti mese
2011. január 23., 0:08

Esti mese: Pihenj meg Bárd,modta a boszorkány. -Nem tehetem, dalolnom kell
a csillagoknak.-Vágyom rád az idők kezdete óta, kérlek maradj!esdekelt a
boszorkány.-Te jó vagy és én kedvellek, de időtlen vagy és én félek
megismerni a valódi arcod.-Boldoggá teszlek, csak mondd ki a bűvös igét!
-Nem tehetem...- Neked adom a Varázslatot, tiéd a kincsem, az örök élet!
Meghalok érted...- Add hát nekem! kacagott a Bárd és ment dalolni a távoli
csillagoknak. Felkelt a nap, s a Boszorkány örökre elment a hajnali
fénnyel...