Látogass meg! /Édesanyámnak/

Annyira szeretlek Te Drága,

hidd el, fontos vagy nagyon!

nélküled kis lelkem árva,

hiányod úgy fájlalom!

Hogy messze kerültem mellőled,

a bánat, bú fojtogat,

érzem veszni erőmet,

s szívem majd’ meghasad!

Hazudnék, ha azt mondanám,

nem vagyok boldog így,

félig örül ám szívem, s árván,

hisz napjaidtól az élet elszakít.

Tudod, egyetlen nap egész héten,

számomra oly kevés,

mikor pici szíved közelében

végre szemed a szemembe néz!

Megölellek olyankor forrón,

s lelkem máris repül,

táncot jár az égbolton,

perdül rendületlenül!

Hullik rólam a sok szikla,

s potyognak mind a kövek,

gyermekké váltam ismét, itt, ma,

végre tűnnek a rút fellegek!

Biztonságban vagyok újra,

védő, óvó szárnyaid alatt,

megpendül szívemnek húrja,

s játszik víg dallamokat.

Látogass meg gyakrabban kérlek,

hagy tudjam közel kis szíved,

bennem sem rút szándék, sem érdek,

csak lehessek ismét kisdeded.

2006. június 28.