A csend reggele

Hó borított piciny falum
Kora reggel ébredez,
Nagykabátját vonszolgatja,
nyújtózkodva maga után húzza.

Megjelenő bárány felhők némasága,
Nagy szemekkel tekint a kéklő égboltra.
Csillámos csókot szór édes szája
Ásítozva a felkelő nap boldogsága.

Didergő szellő is útra kelt már
Lehelete zúzmarákat hajtogat,
Magába szívja fekete füstjét
A házikók eleresztett reggeli dala.

Fehér kabát ujjaiból magasra tornyosul
Ékeskedő templom tornya, boldogan dalol,
Megszólal a harang hangja a szívek ébresztője
Egy újabb napra ébred az emberek hite, lelke.

Kis foltocskák megjelennek a kabát bársonyán,
Fehérsége, felülete színes világgá váltóz át.
Gyermeki zsibongás, kocsik morajlása
meg jelen az élet,a bánat, a mosoly fénysugara.

Fény sugár, ami át szel minden akadályt,
Fekete foltokat a homály kapuján,
Reménységet az élet nehéz óráján,
Boldog percet a emberi lelkek színpadán.

Fehér kabát, fehér csendje
Talán a legszebb a mai reggel
Piciny falum lelke, szíve
Tele van élettel, szerető emberekkel.

Nem figyelnek soha hátra,
Mindig a reménység kapuját választva,
Haladnak az élet, gondja baja nélkül,
Mert tudják, hogy egy napon, az a kapu,
Számukra megnyílik, eljön az örök boldog órája.