Álmokról
2011. május 25., 16:33
Nézd, előtted kibontakozott a tavasz, s teljes pompájával felváltja a
nyár,
S te mégis-mégis csak mást akarsz, pedig tiéd az alkonyi határ...
aki tavaszt akar, ne a télbe nézzen,s a nyári ég alatt ne idézzen őszt,
s vágyainak mindent nekiadjon, napfényt, szerelmet, levegőt!
...
Látod a vágyainknak nincs határa,éjjel, nappal mi mindig álmodunk...
s létünk, életünk dallamának, a meglevőnek, örülni nem tudunk.
Ha többet akarsz, tanulj meg élni! Hidd el rájössz majd, nincs mitől
félni!
Tanulj meg végre szeretni valódit, hisz álmokban az ember csak kallódik.
Érzed? Ami most történt szép volt. Mosolyogtál és a földön voltál...
a földön, boldogan, velem, nem álom volt, hogy megcsókoltál.
Hiszed e amit elmondtam Neked?Érzed e,hogy jobb, mint az álmodozás?
szeretlek, s az ujjaimban érzem, a lüktető, bolond vágyakozást!
Vágyom, de utánad és te valódi vagy,érzem karomban tested melegét,
Ez a szép,ez a valóság s én leszek, ki álomban, valóban, mégis...veled
élt!
|