Elkopott vágyak
Sötét már az ég,
Elkoptak vágyaim.
Az útszéli lámpákat
Röppenő bogarak rajongják.
Kihalt, csöndes az út,
Mögöttem is csak
Sorsom vonszolódik.
Fanyar mosollyal nyugtázom,
Meddig is jutottam -
Mindig úton vagyok,
Maradok mégis.
Apró porszemként,
Észrevétlen.
Vagy kavicsként
Szárnyalok,
Ha belémrúgsz.
Vagy aszfaltként
Szürkülök,
Kopok én is,
Ahogy elkoptak vágyaim.
|