Tisztulásra várva
Sietve, merészen indulok,
kész tervvel koldulni fogok,
felállok egy magas hegy csúcsára,
s várok, idő kerekét zabolázva.
Szél, eső, nap jöjjön, ezt kérem,
tépjen, cibáljon! – ne kíméljen!
- Gyertek kérlek mind a hárman,
tisztítsátok meg lelkem, bátran!
- Borzold fel szél nehéz fürtömet,
fésüld ki belőle a sok, nagy követ!
- Kapd fel mind a terheket,
vidd, amilyen messze csak lehet!
- Majd eső add, hogy bőrig ázzak,
riadva inaljanak el az árnyak!
- Mosd le rólam a bánatom,
tűnjön el, mi fáj, nagyon!
- S végül jöjj napfény tüzes sugára’,
fogd a bút s zárd kalitkába!
- Szárítsd fel fájó könnyeim,
illanjanak rút érzéseim!
Ha e gyógyuláson mind túljutok,
hálát rebegek! Ó, végre nem búsulok!
Érezhetem testben is és lélekben,
a gondoktól ismét tabula rasa lettem!
2006. július
|