Kritika
Ha már emberhez szólsz, szólnál tisztán,
Hogy az is értse ki csak paraszt
Hisz kalászt neked Ő fakaszt,
Hogy friss kenyérrel betömd a szád
Hát kussolj, vagy húzd meg azt a ravaszt !
Sekély lelkedben túl sok a zátony, s a Gondolat bár tudjuk nagy úr,
De száguldhat bármily vadul,
Ha egyszer leragad agyad iszapjában
Onnan többé nem szabadul
Toll helyett, fognál inkább kapát !
Amit te írsz barátom, kimondom, ne rejtse véka:
Nem más az mint beteg elméd bűzös okádéka
Pegazusod hintaló csupán, szárnyaszegett, hitvány, béna.
|