Azt hittem
Azt hittem, hogy megtaláltam,
akire már oly rég vártam.
De a kék madár tovaszállt
és többé reám nem talált.
Helyén most egy rút keselyű.
Szívem tépi, mely keserű
a szomorúság vizétől.
Bár tudnám, hogy miért Ő
jut eszembe minden reggel.
Mikor felébreszt a vekker.
S mért álmodok még veled.
Idővel az ember feled.
|