Némán fekszem az ágyamon
(2010. karácsony)
Tartom a ceruzát mellyel sorokat vések
kettétörném, miket magamba mártok,
mint forró élű mogorva kések
Körmeim mik testembe magam vájok
Csak ártanék. Szívesen bántanék
Bármit mi kezem ügyébe akad
Mindent mi a múltat idézné
Levetném mi régről hozzám tapad.
Meleg van, bár kint hideg
Szél fagyasztja az embert jégcsapokig
Bennem a múlt súlyos, rideg
Képeit, öklöm zúzná szilánkokig
Testem nyomja az ágyat
De munkára is fogná izmaim
|