Tóparton
Egy tóparton lenne jó ülni.
Bortól, tücsökzenétől kellemesen elhülyülni.
Had' robotoljon a hangya kitől ha kérsz, tépi a haját,
S irigyen zárja ajtaját.
Na ott volna jó ülni soha nem volt húgocskámmal.
Pizzát ennénk, de csak ímmel-ámmal
És nem ezzel a fogsorommal
Mely arányban áll jó sorommal.
Bámulnánk a naplementét az igazit,
Nem amit egy strici ökle osztott
Lelkéből is kifosztott kurvája szeme alá,
Kinek a nyála ott szárad a slicceken.
Cipőnket is levetnénk, jó nagyokat nevetnénk
Bugyuta viccemen.
Sárgarigó trillázna álmodozva egy ágról,
Csak lábam gőze győzné meg a valóságról.
S ha már a lábam került szóba
Megmártanám ott a tóba,
Hogy az a gyönyörű hattyú
Reszketve minden ízébe'
Kókadtan ájulna a tó vizébe.
Elfeledném minden bajom,
S boldogan mint egy majom
Fésülgetném húgom haját,
S a kaját mi megmaradt ?
A halak kapnák, horog nélkül !
Emlékül, hogy jó szemmel nézzenek rám,
Ha majd ütött az órám,
S felhagyva a kajakkal,
Rothadó, szederjes ajakkal,
Az iszapba ágyazódom...
|