Torkolatnál
(2010 ősz)
Egyre jobban torlódik bennem minden.
S nem tudom gázolok-e még térdig hitben?
Akárcsak a bokámig, s érezni alant
A biztos talajt a lábaim alatt
Ugyanúgy, van egy cérnaszálam
Amit ha megfognék elég markánsan
Egyenes lenne az utam a mélyből felétek
S ott teremnék, ahova vágyom, közétek.
Mint hálóban vergődő halsereg
Virágról-virágra zizegő méh-hadsereg
Csak unszolom gyenge lelkemet
De nem mer még megölelni benneteket.
Kiabáljatok neki hát s meghallom már
Vagytok elegen kik, ha taszajtok rám
Elmondom én is végre hogy mi bánt
Ha a vízből végre valaki kiránt.
|