A végső kapunál

(2010 tavasz)

Neki menni csak bele a mélybe,

közelebb érezni a hívogató véget.

Egyre nő a víz szintje testemen,

de nem hátrálnék, ha ez lenne végzetem.

 - Jobb lenne mindenkinek?

 - Ha már nem adnék életjelet?

Az elfeledett ember

megtudná éltének volt-e érdeme.

Ha előbb nem teszed meg

megfojt Ő, el nem enged,

s ha szabadulni kívánsz

előbb figyeltél volna kivel, hogy bánsz.

A magány megöl.

S nem tudja kitől.

A közös járult hozzá

s végletét meg sem gondolták.

Mit se sejtve magára hagyják

Nem kell vele foglalkozzák

Fogalmuk sincs egyiknek se

Mi féle harc dúl a lelkibe.

Semmi! Semmi sem érdekel!

Segítség se hat már tőletek.

Jobban is figyelhettetek volna,

Ha láttátok a jeleket az arcomba.

Nem kell senki akármit adna át

Eddig se meresztették fülüket rád

Lemondva rólad akár halottról,

Valaki, aki nem beszélt a bajokról.

Csak haza mennék nagyon

Ahol tudnám, aki Én vagyok,

Mert kint elvesztem valóm

Nem tetszik becsomagolt útravalóm.

Kinek kell már az ilyen élet?

Ahol senki nem becézget.

Folyton nyomasztó bú

Keserű a végső kapu.