Meghálálhatatlan

Ha Rád gondolok édes melegség

tölti el a szívemet,

ily becses személy, ily tiszta lélek;

álmodni szebbet nem lehet.

Bámulom erőd, hatalmas szíved,

csodálom a jellemed,

kitartottál mellettünk minden áron,

mindig; sokszor erőd felett.

Eltűrted a kínzó gyötrelmeket,

elviselted a terheket,

pedig sokszor könnyek nélkül

nem tudtad lehunyni két szemed.

Elmehettél volna egyszerűen, vígan,

élhetted volna életed,

de tudom jól, hogy úgy gondoltad:

- Egy Anya ilyet soha nem tehet!

Feledted a biztonságos nyugalmat,

félretetted érdeked,

szemed előtt csak egy cél lengett:

- Gyermekeimnek boldog perceket!

Ismersz, hiszem a születés előtti

választási elveket,

a lélek dönti el, ki az,

kinél megfoganni a legjobb lehet.

Számunkra csakis Te kellettél,

döntöttünk mindenek felett,

Isten nékünk nem adhatott volna

ennél gyönyörűbb életet!

Választottunk és e szívtől szakadtunk,

téged akartunk, s ne feledd:

Nálad értékesebb erre a világra

mi tudjuk – soha nem született!

2006. május 27.