Noé
Az egész dolog úgy kezdődött valamikor réges - régen,
Hogy az emberek a földön éltek az Úristen meg fenn az égben.
De vagy az Isten volt magasan, vagy az emberek voltak túl mélyen,
Mert az eszük nem járt máson csak a gonoszságon és a kéjen,
És egy ember kivételével nem volt ki az Úrtól féljen.
Ez az ember az öreg Noé kora szerint kissé éltes
Történetünk idejében lassacskán már hatszáz éves.
Ő tisztelte csak az Urat, csak ő ismerte el hatalmát,
Tettszett ő az Úrnak nagyon el is nyeri majd jutalmát.
Mert harag gyúlt az Úr szívében e tengernyi gonoszság láttán,
Özönvizet kűld a földre de Noét megmenti egy bárkán.
Szól az Úr nagy haraggal eltelve: feszűl a húr a pohár már betelve
Eltörlöm a földről ezt a hitvány népet
Szégyenei a földnek csak ölelnek és ölnek!
Véghez viszem nagy tettemet amit meg is írnak,
Készítsd hát fel családodat ti lesztek az írmag!
Ha félve is, de szólal Noé: Uram kérlek kegyelmezz nékik
Bár jól tudom, hogy nagy a bűnük; Szentségedet ők nem félik
Vakok ezek, s tudatlanok, annak hisznek ki csak ámít
De oly könnyű a bűnbe esni, amikor az ördög csábít...
Bocsáss meg, hogy szólni merek, de talán Te is rosszul tetted
Amikor az embereket íj gyöngének teremtetted...
|