SZOMBAT VOLT ÉS TAVASZ

( Hajnal Anna: Amagam törvénye szerint c.versére

Hát, hogyan is kezdjem, hogy hiteles legyen…? Szombat volt –délután –és tavasz,

A peronon tétován topogtam,s néztem szemközt a kiserdőt,ahol a fű már sarjadt,

Villamosok jöttek s csilingeltek sorra, de én nem szálltam fel csak a hatodikra.

Éjjel az altató nem hatott, az öröm ébren tartott, s a legtisztább derűvel gondoltam rád,

Megszűnt a félelem, a hiába –vágyódás, megszűnt a kiszolgáltatottság,

Szeretlek, de végre újra önmagam vagyok s nem egy megrémült szamár.

Engem a szerelembe vetett óceán mély-hitem az idők kezdetétől véd, segít,

Ítéleted nem a halál és boldog lehetek itt és most a „magam törvénye szerint…”!

Új hajnalok harmatos öle, új nappalok vágy teli érintése s új ezeregy éjszaka hí.

Mert tudom, szíved, amennyit holnaptól adhatna, annyi már tegnap sem volt nekem elég,

A fölfelé zuhanás szárnyaló gyönyöre, a vulkánok tüzét magába fogadó ég,

A sorsával kihívón játszó és dacoló, ölelés helyett ölni kívánó „én „….

S a sovány ág-bogas fák közt megláttam hírtelen: teli szájjal nevet s int felém a tavasz,

Énekeltek a rigók s orromba kúszott a friss zöldnek s a nedves földnek buja jó szaga –

Szombat volt – délután – és tavasz, s vert bolondul szívem, az árva, de újra szabad!

                                                                                                                                          2010.04.23.Újfehértó.