Hajótörés (dalszöveg)

        Háborog a szilaj tenger
        Nem marad itt élve ember.
        Árboc törik, süllyed hajó
        Hullámból lett emberfaló.
        A habok már az eget verik
        Egy érzés jő még nem ismerik.
        Az amit ők így éreznek
        Bíz az halál, s mind elvesznek.
        Nem visz róluk senki sem hírt
        Nem lesz aki ásson ki sírt
        Imát nem mond értök senki
        A tenger tud csak így temetni
        Szép feleség hiába vársz
        Tenger parton hiába állsz
        Hiába nézed könnyes szemmel
        Az óceánt mi mindent elnyel
        Rájössz majd egy csöndes éjen
        Hogy békén nyugszik lenn a mélyben
        Kit annyira vársz
        Matrózok s a kapitány
        Itt nyugszik most mindahány
        Útjuk ez volt utolsó
        A hajóroncs a koporsó.


Ámen (dalszöveg)

        Múlnak az évek az emberek félnek, ki tudja mennyit érsz?
Égből az áldás jön a megváltás, ki tudja meddig élsz?
Kérdezd meg az emberektől, hogy miért születtél?
Senki nem felel...

        Lüktet a vérünk de holnap már nem élünk hamu lesz a földgolyó.
Égből az áldás jön a megváltás menekülni volna jó.
Egy reggelen ha látod majd hogy nem kel föl a nap
Üvöltsd el magad !

A gyújtózsinór szikráit szórja ha nem vigyázol holnapra leég
És gombafelhőről lóbáljuk a lábunk hát, búcsú dalnak ennyi is elég
Ennyi is elég... Ennyi is elég... Ennyi is elég... Ennyi épp elég !!!

          A madár

        A vihar itt van Üvölt, tombol,
        Fákat csavar, szirtet rombol
        A félelmet? Azt felejtsd el
        Ha felkap, többé nem ejt el
        Vad szelekből meríts erőt
        Vijjogásod rázzon velőt
        Karmod legyen halált hozó
        Büszke égi ragadozó

     A koldus

        Álmában a koldus eldobja botját
        Helyreigazítja nyakkendője csokrát
        Nem messze a sarkon egy Cadilac már várja
        Előtte az ajtót egy talpnyaló kitárja

        Hová lesz a fuvar? Nem kérdi nem bánja
        A jó utat is már csak magának kívánja
        Mert elindul az autó, bár a kormánynál nincs senki
        Jól tudja hogy hová megyen oda egyedül kell menni

        A koldus szeme csillog óriásra tágult
        Túl gyors ez az autó már a felhők fölött száguld
        Viszi szegény embert egy cifra égi bálba
        Fényesen szikrázva rohan a halálba

        Célba ért az öreg koldus, hörgött még egy nagyot,
        Azután egy kapualjban lassan csonttá fagyott...


        A kétalvó

        Azt álmodtam egyszer, hogy elaludtam mélyen.
        Így esett meg velem egy hóbortos éjen,
        Hogy aludtam álmomban, álmodtam édeset,
        De mikor az óra csörgött... A fejem majdnem szét esett!
        Felpattantam nyomban, de rá kellet ébrednem,
        Hogy még mélyen alszom, csak álmomban ébredtem.

   A csórókhoz

    A szegénység nem szégyen. A szegénység átok.
    Hiába rejtitek letelepszik rátok.
    Tömték a maszlagot, s mi mindent megettünk   
    Akár a Titanic, oly mélyre süllyedtünk.
    Koldus az ország,és dőzsöl a hatalom?
    Na ennyire vittük csak: nézz végig magadon.
    Ennéd  a kenyeret a frisset, a málót,
    De túl ritkára szőtték a szociális hálót.
    Ki fennakad benne végül az is kidől,
    Mert csak enne ha lenne miből.
    A polgármesternél alamizsnáért kilincselünk
    Ahelyett hogy meglincselnénk: vagy velünk vagy, vagy ellenünk!
    A forró szurkot a sok szegény de szívesen főzné,
    De meglincselni ezeket a Ku-Klux-Klán sem győzné.
    Ha nem látnád barátom: itt szarból építik a várat,
    Úgyhogy a mi jólétünk egy darabig még várhat.
 

Egyél füvet, köpjél zöldet
Majd csak rád húzzák a földet.

            A cipőmről szólva

        A cipőmről szólva meg kell említenem,
        Hogy talpától már régen el kell tekintenem.
        Az egyiket elhagytam, elnyelte az árok
        Engem ez nem zavar türelmesen várok
        Mondhatnám úgy is, hogy félcipőben járok.

     Játszd Újra
 
                 Az életünket átzenéltük
                Lázadtunk is, volt is mire,
                 De szép lassan már megvénülünk
            Mégsem vittük mi semmire

            Játszottuk az Iron Maident
            A Kocsmarokit és az Áment
            Aprópénzzel fizettek ki,
            De a piára a gatyánk ráment

            Az élet elszállt volt mi volt
            Játsszuk újra a rock 'n rollt
            Nemhiába szólt dalunk
            Dúdolják ha meghalunk

Kerti törpe

        A kertben a törpe állja a sarat
        Hozhat az idő esőt vagy havat
        Nem hátrál soha, bár nem is halad
        Oda lett téve, hát ott is marad.