Szerelem?
Szemeid égető tűzláncai
íves körökben hullanak testem köré,
s a csodálattól egykedvű lábaim,
képtelenek egy lépést is tenni köréd.
Csak olvasni tudok a szemeidből,
így is beleégeti sajátomba az akaratod,
melyet élesen szívembe vágja, eleitől
fogva tüzes tűként fúródik miközben jajgatok.
Érzem a szívem, mintha nagyobb lenne,
mert a Te szíved feszíti egészen,
mint léghajó amit könnyedén fujsz lelkem
felett s tovább duzzadna merészen.
Dupla súlyú szívem nagyokat dobban
mihelyst szemeidbe mégegyszer meredek
s elevenen benne fájdalmad tűzre lobban
nyaldosva a fonalat ami egybeköt veled.
Fájlalod szíved helyét, de tudnod kell
hogy odaadnám szívem életedért zálogba
s az üres teret befűzöm ha kell
szeretett emlékképed lesz majd
szivem utolsó álomtakarója
|