Kitörés…
(2010 ősz)
Az érzelem, mint egy mérőpálca
Így van ez jól kitalálva
Aztán nem egy átjáró ház
Negatív része szinte fegyház.
Mindkettő részt egy uralja,
Persze nem ugyanaz, Te bamba.
Mindkettő egyértelmű és határozott
Rád erőlteti magát, mint ’ki konok.
Ha az egyik földjén jársz
A másik oldalról fantáziálsz
S ha mégis átjutsz a jó oldalra?
Sajnálom, még nem jártam arra.
Biztos kíváncsi vagy, hogyisne’
Majd ne lennél, te bugris Te.
Meg van annak a módja
Hogyan tegyünk szert a kiválóra.
Ha régi kaput magad mögött hagytad már
A távozás mindig fájdalommal jár
Akárhonnan jössz is, vándor
Letelepedéshez, társul öröm-mámor
Hallanál a helyekről, mi bekerít?
Nekem még a hangom is megcsuklik
Mikor meg kellene őszintén fogalmaznom
Vajon már a megfelelő részemet foglalom?
Választhatod önmagad bezárását
Vagy meglelt kulccsal zárad nyitását,
Ha az ajtó ki van tárulva
Nem érzed valaha is máshol jártál volna.
A kulcs miről szólni görcsölök
Maga a Győzelem a két hatalom fölött
Megnevezni az ellenséges párost
Jó lenne már elkezdenem, na mármost:
Kezdem a rosszabbik vezérrel
Figyelj oda miket csinálsz meg érte
Ugyanis Ő tolja eléd önnön súlyod
Találd meg belőle kivezető jussod.
|