Te és én
2011. március 6., 16:07

Könnyeim csöndességében szunnyadok

míg homlokom nem horzsolja ajkad

Arcodra fáradt alkony zuhan, míg

csókolom tiszta fényű szemed...

Eljöttél,s én megkötözött rabként

előtted állok...

Társ a magányban, búban és örömben.

Csak te szeress engem, kedvedre hevítsd

a vágyam, míg ereim megtelnek forró vérrel,

s ajkam szomjasan pásztázza párás testedet.

Szikrázni kezd a csend, oly közel vagy,

hogy reszketek tőle és érzem válaszul

kezed remegését,ahogy követel...

Villámlik,lüktet az éj...



A világtól megválunk könnyedén,

a csillag,a hold csak messzi fény,

mert minden eltűnik, ha a te és az én

egymásba olvad...